Barokk:
A reneszánsz kort követő stílustörténeti korszak a *barokk, jellemzői az ívekben gazdag alapformák, gazdag díszítések. Ideológiai hátterében az isteni teremtés tökéletességét hirdeti. A mozgalmas, teátrális elemekkel, bonyolult formák tökéletes kidogozásával az abszolutizmus tárgyi emlékei lettek a barokk bútorok, az egyház és a világi hatalom legjelesebb képviselőinek státusz szimbólumai.

A bútorok alapanyaga, amik a korból fennmaradtak kerti dió, vad cseresznye, tölgy A díszítések faragását legjobban Európai fafajok között a dió engedi, így a diófa vált Európa legnemesebb, legkeresettebb bútorépítő fájává.

Francia barokk bútorokon jelenik meg a nálunk akkoriban kevésbé ismert és kuriózumnak számító machagóni.

Klasszicizmus / Copf 1780-1800
klasszicizmus = tökéletesség. A tárgyakat vonalaikban a mértani pontosság a szimmetria hangsúlyos szerepet kap. Az aranymetszést mindig szem előtt tartották. A bútor letisztult formák jellemzik, már a biedermeiert idézik a gazdag intarzia azonban visszautal még a barokk stílusjegyekre. A bútor csak formailag tűnik modernebbenek és letisztultnak készítési módja a barokk kort idézi. Vízszintes bárdolt hátteszkák, általában teli fiókok….



Empír: 1800-1815
A letisztult egyszerűség jellemzi a búrokoat a vonalaiban, díszítettségében azonban a főúri pompa visszaköszön. A klasszicizmusban jellemző ék lábak a leggyakoribbak. A nemes furnérok és egzotikus faanyagok jelenléte. Legtöbbet előforduló faaanyagok: a dió, machagóni és a cseresznyefa borítás.


Biedermeier 1810-1850
A polgári törekvéseket megfogalmazó művészeti stílus a Biedermeier*. Jellemzően Németországban, a Monarchiában volt a legnagyobb hatása, 1810 - 1850 között

Biedermeier a bútorépítésben a korábbi (barokk, rokokó) stílusokhoz képest egyszerűbb vonalvezetéssel, puritán, szokatlan alapanyag- választással lassan átformálta a bútorok megjelenését.
A korábbi bútorokon megfigyelhető, királyi pompát hirdető bútormintákat felváltották az egyszerű, letisztult mértani formák és a fa mint díszítőelem került előtérbe.
A bútorok alapvető jellemzője, hogy minimális, de hangsúlyos díszítő elemek mellett egyszerű, de harmonikusan rendezett geometriai formákra épít, kiemeli a fa természetes rajzolatának, színének szépségét. A minőség, kidolgozottság jellemzi asztalosmunkát, szintúgy a formát.
Ezen egyszerű enteriőröket a kiegészítő bútordarabokkal (tükrökkel, órákkal, ezüst tárgyakkal, kárpitokkal) díszítették és csempészték vissza a főúri díszítettséget a lakásokba

Romantika 1860-1890.
Vagy ahogyan legtöbben ismerik a neobarokk. A korszak bútorai azonban nem összekeverendőek a barokkot imitáló silány utánzatokkal, stíl darabokkal amiket a köznyelv neobarokknak “újbarokknak” hív.
A sok szögletes forma után igény mutatkozott ismét a lágyabb romantikus vonalvezetésre, így a korszak visszanyúlt a barokk stílusjegyeihez, a hajlításokhoz. Technikailag azonban már 100 évvel a barokk után járunk, így a biedermeier technikai újításait ötvözi a korszak az ívelt vonalvezetéssel.
Faanyag használatban még a svarnival (vastag furnérral) találkozunk és az asztalos munkában is a precizítás és igényesség, a minőségi alapanyag választás figyelhető meg.
Ebben a korszakban jelenik meg a THONET is a gőzölt hajlított bükkfával, a lágy ívelt vonalaival.

Historizmus- Eklektika
Visszanyúlnak ismét a reneszánsz és barokk stílusjegyekkel, néha kicsit túl hangsúlyosan is. Egyszerűbb hétköznapibb megjelenési formája a bécsi barokk és az ónémet.

Art Deco
A biedermeier stílus reneszánsza az 1900-as években. Iparosodottabb technikával, vékony géppel vágott furnérokkal, egzóták használatával, visszanyúlik a tervezett biedermeier bútorok vonalaihoz és struktúrájához.
Sok darabon már szintetikus lakkal találkozhatunk.